A Gazdagréti Kondi Stúdió kispályás labdarúgó csapat 1998 – ban  alakult meg, elsősorban olyan fiatalokból,
akik együtt edzettek a Csíki – hegyek utcában található kondi teremben, s nem állt távol tőlük a labdarúgás szeretete, alapszíntű művelése.

A korai évek szerény eredményeket hoztak, arculatában azonban az egyik legszimpatikusabb amatőr csapat lett a kerületi rendezvényeken.

Az első újjászerveződés 2003 – ban történt, amikor a csapat, életében először elhódított a Szent Iván Éji kupát, így feliratkozott a neves torna bajnokainak listájára. 2004 – ben ismételten döntőt játszott a csapat, de egy drámai büntetőpárbajban alulmaradt a Baglyok SE ellen.

Az alábbi cikk a 2006 – os újbóli átszerveződést követő időszakot öleli át, egészen a legutóbbi Szent Iván Éji tornáig. Érdekes, mind a két alkalommal az alakulat a bronz éremig vitte. A csapat története szervesen kapcsolódik gazdagrét kispályás labdarúgó életéhez, mely egészen a 90 – es évek elején pezsdült fel először.

Akkor még beton pálya volt a Csíki – hegyek úti Általános Iskola udvarán, de egy cseppet sem zavarta azokat a fiatalokat, akik rendszeresen jártak oda futballozni, sőt, a Richfield nevű sikeres kispályás formáció is alakult meg, és kezdte meg dicsőséges menetelését Magyarországon, a kispályás labdarúgás Hőskorában.

A beton pálya idővel elkopott, sőt balesetveszélyessé vált, így lankadt a foci is, egészen 2003 nyaráig, amikor Kenyó Zoltán meg nem valósította egyik nagy álmát, s nem építettet egy műfüves pályát a régi helyett. Az új pálya, mint vérátömlesztés hatott, így a régi korszakot felülmúló amatőr kispályás labdarúgás vette kezdetét Gazdagréten, ahol a hazai csapatok tucatnyi más kerületbéli együttesekkel mérhették össze az erejüket.

Ebbe a kontextusba robbant be a Gazdagréti Kondi Stúdió kispályás labdarúgó csapata 2006 forró napjaiban, mely Hollósi Miklós kondi terem tulajdonos irányításával újjászerveződött, és káprázatos siker sorozat vette a kezdetét. Természetesen a csapat magját ezúttal is „kondisok” alkották, akiknek jelentős része komoly kispályás múlttal rendelkezett. A felszabadultság, könnyedség osztozni kényszerült a professzionalizmussal. A csapat arculata az első Rajnay Zoltán Emléktornára szilárdult meg, melyet meg is nyertek, így minden készen állt a 2007 – es diadalmenethez.

A Kondi megnyerte a Szent Iván Éj kupát, és megvédte a Rajnay Zoltán Emléktornán az előző évben megszerzett kupát, s mellesleg a színvonalas Gazdagréti bajnokság csütörtöki játéknapján is az első helyen végeztek. A csapat egyre jobban a gazdagréti kispályás labdarúgás középpontjába került, s bizony minden csapat valahogy másképpen állt hozzá a Kondi Stúdióhoz. Ez időnként elég parázsló mérkőzéseket eredményezett, de az esetek többségében a szép játéké volt a főszerep.

Különös csemegének ígérkezett a hazai, gazdagréti csapatok találkozása. Szerencsére 4 – 5 csapat mindig az otthonunk színeiben játszik, így nyilvánvalóan van egy fajta bizonyos belső versengés, ki a legjobb? Jó érzés, hogy létezik egy stabil kispályás labdarúgó közösség, akik a Gazdagréti Sportcentrumban adnak egymásnak randevút.

A következő két évben a csapat teljesítménye hullámzott, de az érem eső így se maradt el, csak nem a várt módon. Mindenesetre két ezüst érem után sikerült kétszer megnyerni a Dark World kupát, visszahódították a Rajnay Zoltán Emléktorna kupáját, s mind a két évben, megvédték a kispályás labdarúgásban a bajnoki címet is.

A fiúk az idei esztendőt a pihenésnek szentelték, s az első komoly megmérettetés a Szent Iván Napi Sportnap alkalmából történt, ahol, mint azt már írtam a bronz éremig jutott a csapat. Idővel a foci közösségünk is egyre masszívabb lett, melyet méltón reprezentált az Újbuda Torna Club Labdarúgó Szakosztályának szervezésében lebonyolításra kerülő Utcák közötti foci bajnokság Gazdagréten, ahol 8 gazdagréti utca vágott neki a selejtezőknek csapatokba szerveződve tavaly ősszel. Fantasztikus érzés volt részesének lenni az intenzív sportkommunikáció eme újabb szeletének! remélem, hogy ez a fantasztikus közösség az elkövetkező években tovább gyarapszik fiatalokkal, idősebbekkel egyaránt.

HAJRÁ GAZDAGRÉT!

Szöllősi Tamás


Szent Iván Napi Sportnap Gazdagréten

Hagyományosan az idei esztendőben is megrendezésre került a Szent Iván Bulival párhuzamosan a Szent Iván Éji Sportnap. A repertoár három labdás sportágat tartalmazott: kispályás labdarúgás, kézilabda és röplabda. A két napos sport rendezvényt az Újbuda Torna Club Labdarúgó Szakosztálya szervezte meg.

A Szent Iván Éji kispályás Labdarúgó Kupát Gazdagréten először 1996 – ban rendezte meg Nagy József, az önkormányzat sportosztályának akkori vezetője. Az eltelt évek során a foci kupa egy napon, több helyszínen, majd a Gazdagréti Sportcentrum létrejöttével, több naposra változott.

Napjainkban az egyik legrangosabb kupa Újbudán, melyre a Főváros más kerületeiből, sőt még vidékről is érkeznek csapatok. Néhány éve egy olasz csapat is ellátogatott el a Gazdagréti Sport Arénába. Egy figyelemre méltó adat: 2007 – ben, több mint 30 kispályás labdarúgó csapat fordult meg 3 nap alatt Gazdagréten.

A mostani évben 2 napon keresztül pattogott a labda a műfüvön, és 15 csapat vágott neki a selejtezőknek. Mint mindig, ezúttal is a kerület kispályás krémje adott randevút egymásnak. Gazdagrétnek három nagykövete is volt a tornán. A kiváló játékosokat felvonultató Gazdagréti Kondi Stúdió, a szellemes Futtató SC, és a nagy küzdőket egyesítő Reporter – Portugálok formáció. A mérkőzések többségére jellemző volt a sportszerűség, a színvonal és mindenek felett a labdarúgás szeretete. Régi és új arcok tűntek fel egyaránt, így a sportkommunikáció ismételten jelentős szerephez jutott.

A Bajnoki címet az Újbuda TC fiatal csapat szerezte meg, illetve védte meg tavalyi elsőségét, így feliratkozott a Szent Iván Napi Sportnap dicsőség táblájára, hiszen eddig csak két csapatnak sikerült kettő egymás utáni évben az elsőséget kiharcolni. 1996 -, 1997 - ben a legendás RIchfield, 2005 -, 2006 – ban pedig egy vecsési kispályás csapat az Éljen Alien, s végül, de nem utolsó sorban 2009 és 2010 Szent Iván Éji Kispályás Labdarúgó Torna bajnoka az Újbuda TC csapata. Ezen kívül a Gazdagréti Kondi Stúdió is kétszer szerezte meg a megtisztelő címet, csak különböző években (2003, 2007), akik most a harmadik helyet tudták megszerezni. Rekordernek a Richfield csapata számít, hiszen ők összesen 3 alkalommal hódítottál el megtisztelő címet. A duplázás mellett, még 1999 -ben nyerték meg harmadszor is a bajnoknak járó trófeát.

Az idén, hagyományteremtő célzattal kézilabda tornát is szerveztünk kettő korosztályban. 3. korcsoportos fiúk (12 – 13 év) egy utánpótlás tornán mérték össze tudásukat a Budapest Honvéd, és a Pénzügyőr SE csapataival. Az Újbuda TC célja, hogy a kerületben újjáélessze az egykor virágzó diák kézilabda életet. Ennek a célkitűzésnek fontos mérföldköve volt az egy éve elinduló kézilabda edzések a Csíki – hegyek úti Általános iskolában. Csodálatos élmény volt a kézilabda pattogással teli csarnok, a szurkolók, és a leírhatatlan mérkőzés atmoszféra érzése, lüktetése, izzása! A „fiaink” szívós küzdelemben a második helyet szerezték meg (első helyen a Honvéd csapata végzett).

A gyerek kézilabda kellemes hajtása a „senior női”, avagy az anyukák kézilabda edzése, és kupája. Kézilabdázó gyermekeik láttán felbuzdulva, merengve a múltak ütemén, egy maroknyi elszánt hölgy, autonóm módon kezdte el szervezni a „senior kézilabda” életet, mely keretein belül, a teljesen kezdőtől kezdve, a komoly sportolói múlttal rendelkezőn át sokan megfordultak, s fordulnak meg ma is. Ha már lúd, legyen kövér alapon a tornára Kocsoláról, Sülysápról hívtak csapatokat a „Gazdagréti Seniorok”, akik két csapattal szálltak ringbe, így aztán minden adva volt az igazi kézilabda bulihoz. Kiváló hangulatú, jó iramú mérkőzéseket pordukáltak a hölgyek, mely Gazdagrétnek egy harmadik, és egy negyedik helyet eredményezett.

A Röplabda sportágban a kerületünk színeiben versenyző szabadidős röplabdás hölgyei mérkőztek meg, amolyan „háztáji bajnokság” keretében.

2011 – ben találkozunk!

Szöllősi Tamás



Futballsztárok alkonya

A 2010 – es nyár nyitánya a labdarúgó világbajnokság Dél Afrikában. A „fekete kontinens” ismételten aláhúzza azt a tényt, hogy Afrikával igenis számolni kell a nemzetközi futball porondján. Sajnos a ghánai kiválóság, Asamoah Gyan, nem gyarapította az aláhúzásokat. Afrika és a foci bőven megérne nem egy, hanem több írást, de a mostani cikk apropóját a „hiper megasztárok” bukása kínálja, kínálta. Az úgynevezett futball nagyhatalmak csapatai, a tervezettnél idő előtt kényszerültek a bőröndjeikhez, és Dél Afrika valamelyik repülőterére. Csalódottság, szomorúság, nemzeti gyász kövezi útjukat. A top európai klubokban kiválóan „muzsikáló” játékosok többsége csődöt mond, illetve csődöt mond a „nemzeti 11”!

Mivel nem szakmám a labdarúgás, így nem szeretnék ál zsargon mögé bújva okoskodni. Lionel Messi a helyén játszik e vagy sem az Argentína válogatottjában, szolgáljon terítékül a szakmának. Számomra sokkal érdekesebb annak a kérdésnek a feszegetése, hogy vajon egy ilyen kaliberű, „önmagát betegre kereső” játékosnak jelent e valamit a nemzeti címeres mez, vagy nem. Talán némileg nagyképűnek tűnhet a távolból véleményezni, mondhatni eme személyes ügyet, de a lelketlen, kedvetlen, hisztis játék ilyen jellegű spekulációk irányába terelte, tereli gondolataimat, s most nem csak Messiről, van szó. Hasonló dicstelen véget ért a sztárokkal agyon zsúfolt Angol, Brazil vagy a Portugál válogatott.

Messze elmaradtak a kötelezőtől, illetve a már jól lakott, tucatnyi Ferrarit birtokló „Istenek” nem tudtak mit kezdeni a fiatal, éhes, feltörekvő játékosokkal. Ők még nincsenek olyan mértékben elrontva, mint dollár vagy euro milliárdos társaik. A sors fintora, hogy bár trónfosztás zajlik, néhány éven belül ők lesznek azok a pénztől elhízott önelégült futball legendák, akik hasonló helyzetbe kerülnek. Találó példa a kedvenc csapatom a „National Elf”, ahol máris megkezdődött a játékosok mérgezése.

Thomas Müller esete külön említést érdemel párhuzamba állítva a jobb sorsra érdemes Sebastian Deislerral, a millenium német futball jövőjével, akit néhány éve a sikerre éhes német média agyon pakolt a szebbnél szebbe jelzőkkel, s mellesleg felelősséggel, ami egy súlyos sérülést, nem az elvárt szereplést, és így egy ifjú titán mélyrepülését eredményezte. Müller most a legújabb „nemzet bombázója”, s bár kétségtelen, hogy kiváló fiatal játékosról van szó, a további szerencsétlen címkék, s nem utolsó sorban az álom profi labdarúgó és reklám szerződések, már az újabb alkonyat felé terelik az ifjú német játékost. Kell ez?

A legnagyobb baj, hogy a sport manapság kőkemény üzlet. Tudom, „nagyot mondta”, mára már ez is csal elcsépelt klisé…sajnos… Müller kiváló portékává érett az elmúlt hónapok során. Egy csipetnyi marketing, egy tucat hiéna, s máris leemelhető a futószalagról a legújabb Olümposzi védjeggyel ellátott „isteni férfiú”. ha már ókor, érdemes felidézni az antik gladiátor küzdelmek eredetét, ami egy etruszk temetési szertartás részeként funkcionált, mely idővel kolosszális iparággá nőtte ki magát. Hasonló cipőben jár ma a sport. Kirakati darabként tündöklik ebben a labdarúgás mellett, a tenisz, vagy a formula 1 autóverseny.

Hollywood mellett a „világ cirkusz” hatalmas fényűző előadásait szállítják futószalagon. A sport kapcsán kedvelt definícióm a szabad gondolkodó angol tanár Keating (Holt költők társasága)meghatározása: A sport kiváló alkalmat teremt arra, hogy megismerjük embertársainak.” Ezt kiegészíteném az egészség megóvásával, fejlesztésével, s máris egy más jellegű definícióval van dolgunk. Az élsport az egészség tönkretétele, a pénz halmozása, harácsolása, az ős sport totális antitézise.

Az írás most érkezett el abba a szakaszába, hogy a felvetett probléma kezelésére egy megoldási alternatívát kínáljak. Szoktam volt mondani, egy dolog rámutatni a problémára, de sokkal nehezebb egy utat mutatni a megoldásra. Ideje volna a kiskorúságot hátrahagyni, s nagykorúvá válni. A szellem reformjára van szükség, amely képes különbséget tenni, a valódi és a látszat mögött.

Nem elvitatni akarom ezen jeles személyek erőfeszítéseit. áldozatait, talán nem is ők az elsőszámú felelősek, hiszen a maguk módján, ők is csak érvényesülni akarnak. A baj forrását azok az üzletemberek, befektetők jelentik, akik idáig züllesztették az egész sportot, s még sok egyéb mást, s manapság a kultúra tartópillére a profit alapú. Kollektív nemet mondás, távol maradás szükségeltetik, új teremtés, de vajon hogyan, mikor a jelenleg zajló előadását a világcirkusznak több milliárdan nézik, s sajnos én is, s a kígyó ismételten bekapta a saját farkát, s tovább komponálódik így a sajátos halál tánc.

Szöllősi Tamás